Valami katasztrófálisra sikeredett a pénteki napom.
Eddig nem írtam, de motor adás-vételben vagyok benne, de nyakig. Illetve hát szeretnék benne lenni, de valahogy elkerül a szerencse.
Azt ugye nem kell mondanom, hogy a bolond robogósnak az egész év motoros szezon, nem csak a forró , nyári napok. Így aztán megy is szegény motor eleget. És, természetesen mikor adja be a kulcsot szerencsétlen jószág? Hát persze! Eltaláltad kedves olvasóm! Amikor feljön a jó idő és nem csak a "kötelező köröket" lehet megcsinálni, hanem lehetne indulni világgá. Persze, hogy szegény "öregnek" ilyenkor kell beadni az unalmast.
Természetesen azonnal szerviz, ahol "megvigasztaltak", hogy elkezdődött a "folyamat", mely szerint feneketlen pénznyelővé kezd változni a motor. Meg lehet fiatalítani, egy kisebb családi ház áráért... vaaaaaagy... van egy másik lehetőség is... a könnyebb út. Kicsit felkozmetikázni és eladni a picsába. Persze én a könnyebbik utat választottam. Legalább is azt hittem.
Elkezdtem hirdetni, amire hellyel-közzel jöttek is érdeklődők, de az időpont egyeztetéseken túl valahogy nem akartak jutni a dolgok és a motor még mindig itt áll a garázsban.
Menet közben elkezdtem keresni az utódot, amit meg is találtam.
Kereskedésben... beszámolják a régit, ha úgy adódik... még az ár is elfogatható... úgy, ahogy. Az utód pedig szép, fiatal, keveset futott, makulátlan... és még ki is tudom fizetni... csak éppen a halál faszában van... de megéri... Vágjunk bele!
A kereskedésben csak egyetlen motor van bizományosi értékesítésben... persze az én kiszemeltem, ami helyhiány miatt a gazdánál várja a vevőt... de persze nem gond, előző nap megbeszéltük, hogy amire odamegyek, a motor is ott lesz.
Reggelre azért még én is vártam a vevőmet, aki ígérte, hogy fél kilencre itt lesz. Aztán ideszólt, hogy csak fél kilenckor tud indulni. Majd fél kilenckor ideszólt, hogy kell még vagy fél óra, hogy indulni tudjon... aztán háromnegyed óra elteltével arról tájékoztatott, hogy mégsem tud jönni.
Na itt anyáztam egy sort... lopja itt nekem a drága időmet, amikor nekem már úton kéne lennem.
Papirok, pénz összekészít (hátha vétel lesz a dologból), motor előás, beöltöz... és ahogy beteszem a zsákomat a csomagtartóba, megcsörren a telefon... na.... honnan hívtak? Aham... a kereskedésből... sajna nem tudják odaállítani a motort, mert a tulaj hímöl-hámol... úgy néz ki, nem akarja mégsem eladni a gépet... Na itt anyáztam egy jókorát, de igazán... úgy gazdagon...kereskedő exkuzálja magát, teszi a "jobbnál- jobb" ajánlatokat, keresi a megoldást (miközben anyázza ő is rendesen az eladót), nem megértve, hogy nekem csak egy motorra van szükségem...arra, amit megbeszéltünk... blindre, leharcolt, sokat futott motorokért nem akarok többszáz kilométert lemotorozni... az van nekem is... még csak el sem kell mennem itthonról. Még rövid beszélgetés, érzékeny búcsú, motor visszaás garázsba, levetkőz... dúl-fúl, mérgelődik, és beveti magát a hirdetések rengetegébe.
Persze mondanom sem kell, hogy olyat, annyiért, itt a környéken nem találtam, szóval a nap végére még ott sem voltam, mint a nap elején. Régi motor még mindig a nyakamon, az új pedig kilátásban se.
De a vevő jelentkezett, hogy akkor majd vasárnap eljönne... hát persze... majd meglátjuk!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
