Kedves feleségem előállt azzal az ötletével, hogy menjünk el rockmaratonra... Én meg nem vagyok semmi rossznak az elrontója... menjünk!
Én szívem szerint motorral mennék, de ennek több akadálya is van. Az egyik legfőbb, hogy nincs... még... megint...
Úgy esett, hogy a két hónapja vásárolt motorom meghalt... nem kicsit... nagyon... és még mindig szervizben van. Még nem tudom mikor készül el, és azt sem, hogy mennyibe fog ez az egész fájni. Egy biztos: nem kicsit.
A múltkor még annak örültem, hogy három motor áll a garázsban... most csak egy árválkodik... de a múltkor azt is majdnem felgyújtottam. Csak azért nem tettem, mert túl sok kedves emlék fűz hozzá. Most nem kezdem sorolni a motorral kapcsolatos bánataimat... bizakodó vagyok, hogy rockmaratonig felépül a motor és el tudunk vele menni... mert én azzal szeretnék.
De nem a sirám-jajám a lényeg, hanem maga a fesztivál. Fiatal korom zenekarai fogják nyomni egy héten keresztül. És erről az egészről ez a dal jutott eszembe. Olyannyira, hogy napok óta ezt énekelgetem...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
