Mármint a garázsban.
Elmegy a piros motor a háztól.
Szomorú vagyok egy kicsit, mert éltes kora ellenére szerettem, de szegénynek tényleg menni kell. Volt néhány jó kalandunk együtt.
Ő vitt el életem első futó versenyére Kőszegre, ő vitt el több övvizsgámra is, de úgy általában sokat kalandoztunk, annak ellenére, hogy kapcsolatunk nem indult a legfényesebben.
Amikor hoztuk haza Veszprémből (akkor még nem volt meg a jogsim, ezért Bazsa barátomat kértem meg, hogy jöjjön el vele) rögtön meghalt... több ízben is.
Állandóan leeresztett az első kereke, mert a szeleptuskó ki volt szakadva. Persze munkaidő után indultunk motorért, ezért nem volt egyszerű mutatvány gumist találni útközben. De nagy nehezen megoldódott.
Az viszont sokkal nagyobb trauma volt, hogy a hajtószíj elszakadt valahol Devecser magasságába és a motor ott maradt mozgásképtelenül.
Szerencsére sikerült találnunk egy ismerőst, aki hajlandó volt utánfutóval eljönni értünk, amíg mi az útszélén piknikeztünk. Sajnos az előző gazda trehányságából fakadóan történtek mindezek, de itthon megfelelő kezekbe került már. Felrestauráltam, és hajtottam sokat.
Emlékül álljon itt egy közös kép a három jószágról.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
