Ma, amúgy családilag részt vettünk ismét egy futóversenyen. Anyakuka kitalálta, hogy menjünk és fussunk sok emberrel12km-t a Lőver körúton.
Ezt már sokszor elmondtam, hogy nem vagyok én semmi rossznak az elrontója, ezért gondolkodás nélkül igent mondtam.
Ezt a futást csak két apróság árnyékolta be: az egyik az esőfelhők voltak, amiből először kevésbé, később baromira ömlött az eső. A másik pedig a bal lábam két kisebbik ujja, mivel e csütörtöki küzdőedzésen könyökkel belenyúltak egy egyenes rúgásomba. Ennek az lett az eredménye, hogy ha el nem is tört, de elszíneződött, megdagadt és fájt kúrvára. Pénteken még a sima gyaloglás is komoly problémákat okozott... de nem arról vagyok híres, hogy holmi kis fájdalmak visszatartsanak.
Persze ezt futás közben olykor- olykor másként gondoltam, de végül is lefutottuk az egészet.
Mi felnőttek persze megint sehol nem voltunk. Anyuka a mezőny második felében, 38. helyen ért be, én meg valahol a 14. helyen. Szarul hangzik, de egy női ezüstre elég lett volna ez az idő.
Berci és Blanka is indultak. Blanka a kicsit nagyobbak között 3. helyen végzett 1200 méteren, míg Berci 4500 méteren 2. helyen ért be. Ők ügyesek voltak.
Bőrig ázva, kissé elfáradva jöttünk haza délután.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
