Már péntekre szabit vettem ki, mert volt egy csomó elintézni valónk, bevásárlás, a motoromat kellett elhozni a szervizből, illetve a kocsiba kellett bepakolni a cuccokat.
Az már a bepakolásnál megfogalmazódott bennem, hogy azért jó a hétszemélyes nagy családi autó, mert két ember éppen el tud vele menni kempingezni egy hétre. Pont beférnek a cuccok.
Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy két (egy kisebb, könnyen felállítható és egy nagyobb bonyolult) sátorral mentünk, amiből a nagyobbiknak komoly helyfoglalása van, mert még azokból az időkből származik, amikor belerakták az anyagot (még a kelleténél többet is) a késztermékbe.
A kicsit a jövőbeli terveink részeként vettük nemrég, és igazából most a Ghymes Fesztivál miatt volt rá szükség, hogy gyorsan, egyszerűen tudjunk sátrazni, ne kelljen a naggyal kínlódni, mert annak minimum háromnegyed óra a felállítása.
Szombaton reggel "szétlogiztikáztuk" a gyerekeket, és csepergő esőben elindultunk a Badacsony irányába. Az idő abszolút nem szegte kedvünket, de nem is lett volna értelme, mert mire odaértünk, bizony már ragyogó napsütés volt.
Ott mondjuk kicsit nehezen találtuk meg a helyet, mert alig, vagy egyáltalán nem volt kitáblázva (még akkor), ezért kacsmarogtunk egy keveset. Én mondjuk ennél a résznél kicsit beidegesedtem, de Nelli lenyugtatott.
Persze végül csak odataláltunk, még ha be is kellett autózni a "fél szőlőhegyet", aztán az egyik szőlősor végében a többiekhez hasonlóan felvertük a sátrat, odaálltunk kocsival és elmentünk sétálni.
Ahogyan haladtunk előre az időben, úgy gyűlt a tömeg, szaporodtak az árusok, emelkedett a hangulat. Mindeközben pedig próbáltam megtudni, hogy következő nap, hová és mikor is kell menni pontosan az övvizsga helyszínére. És itt jött a hideg zuhany: az övvizsga éppen akkor zajlott.
Na, ez volt az a pont, amikor majdnem sírva fakadtam, mert, mint kiderült, rosszul emlékeztem az időpontra és Nelli hiába szekált korábban, hogy kérdezzek utána, én nem tettem meg. Most meg ott álltam és dühöngtem. Ha csak a délelőtt folyamán hallgattam volna Nellire, simán oda tudtunk volna menni, de így csak a telefonos kapcsolattartás maradt. Jól megszívtam, de akkor már nem volt mit tenni.
Nem maradt más hátra, mint az est hátralevő részére koncentrálni és élvezni a műsort.
Megnéztük és hallgattuk a Hollóének Hungarica Régizene együttes műsorát, majd az est fénypontját a Ghymes-t. Lemezről hallgatva nem szeretem Őket, de élőben mindig lenyűgöznek. Főleg a Szarka Tamás. Eszméletlen zseniális egy figura. Most lehetne itt ódákat zengeni róla, mégsem teszem.
Baromi jó zenéket toltak, kurva jól szóltak, nagyon jól éreztük magunkat, még ha a közönség soraiból volt is egy-két lökött ember...
Másnap korán reggel sátorbontás és irány Kisoroszi.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
