Eltelt egy év, megint nekiveselkedtünk és szerettünk volna egy kört tenni a Fertő tó körül gyalog. Már érett egy ideje, de mindenféle programok jöttek közbe. Borzasztó nehéz volt egy olyan hétvégét találni, ami majdnem mindenkinek jó. A mostani hétvégére esett a választásunk. Ezt mindenki szabaddá tudta tenni... csak az időfelelős nem.
Jól megszívatott minket.
Aggódva fürkésztük az időjárás jelentéseket és bizony a pénteki napra mondta a legnagyobb esőt.
Úgy voltunk vele, hogy szakadó esőben nem indulunk el, nem akartunk úgy járni mint tavaly, mikor is zuhogó esőben gyalogoltunk órákig és a talpunk totál felázott. Had ne mondjam, mennyi vízhólyagot szedtünk össze.
Szóval szakadó esőre volt "B" terv, viszont a szemerkélő esőre nem. Ezért ott, akkor jó ötletnek tűnt elindulni, mondván, ha súlyosbodik a helyzet, akkor még van időnk meggondolni magunkat.
A délutáni öt órás indulás kicsit csúszott, de nekivágtunk hát.
Hegykőről, Fertőrákos irányába indultunk és az első megállónk is ott volt.Elég rendesen belekezdtünk és baromi jól haladtunk. Kis pihenőt követően, néhányan úgy döntöttünk, hogy a Fertőrákos- Rust távolságot futva tesszük meg. Átöltöztünk futógöncökbe és nekivágtunk. Szuper tempóban mentünk, ráadásul felüdülés volt a gyaloglás után az a kis futás. Ruszton aztán pihentünk egyet, megvártuk a sétálókat és folytattuk utunkat Oggau felé, viszont valahol féltávon elkezdett szakadni az eső. Akkor már meg sem fordult a fejünkben, hogy visszaforduljunk, ezért gyorsan beöltözünk és mentünk tovább.
Oggau- tól egészen Donnerskirchen-ig szakadó esőben meneteltünk és egyáltalán nem úgy nézett ki a dolog, hogy csillapodna. Gyönyörű csendes, áztató esőben volt részünk.
Hiába a gondosan impregnált lábbelik és fasza esőkabátok, bizony alul-felül ronggyá áztunk.
Ahogyan beértünk Donnerskirchenbe, haditanácsot tartottunk. Mivel többeknek elfogyott az összes száraz ruhája és volt olyan is, akinek akkorra már nem volt száraz cipője sem, fájó szívvel úgy döntöttünk, hogy feladjuk, mielőtt komoly problémáink adódnának.
Hívtunk magunkért mentést és lógó orral hazakocsikáztunk. Éjjel háromnegyed háromra már itthon is voltunk.
A táv egyharmadát megtettük, jól éreztük magunkat, de mégsem vagyunk elégedettek. Most keressük az új időpontot.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
